…kezdték így egykoron eleink könyveiket, tisztelegve az érdeklődő Olvasó előtt, ugyanakkor   elmondva mindazt, amit írásuk céljának tartottak,  gondolataik közzé tétele előtt jónak és hasznosnak véltek. Ezt a hagyományt követném/követem magam is, amikor a Tisztelt Érdeklődő figyelmébe ajánlom a VERITAS Történetkutató Intézetet és annak tevékenységét. Intézetet és tevékenységet írok, mivel a 2014. január 2-ával megalakult intézet életében jelenleg a létrehozatal és a tervek megfogalmazása a legfontosabbak. Reményeink szerint azonban két-három esztendő múltán az újabb köszöntő már a szakmai teljesítményeket is felvillanthatja, értékelheti.

Magyarország Kormánya a 373/2013 (X.25.) számú Kormányrendelettel döntött a VERITAS Történetkutató Intézet létrehozásáról, azzal a kimondott céllal, hogy az elmúlt több mint másfélszáz esztendő magyar történései kutatását újra- és átgondolva, harag és elfogultság nélkül forduljon a magyar nemzet történetében meghatározó jelentőségű, nem kevés vitát kiváltó – és feltehetően mindenki számára elfogadható konszenzusos eredményt soha nem hozó – események felé. Tegyen kísérletet azoknak új, lehetőség szerint alapkutatásokra épülő bemutatására.

S melyek ezek a témák, események, történések?

Három fő témacsoportra koncentrálunk.

Ezek közül az első, a kiegyezés utáni Magyarország társadalmi és politikai viszonyainak alakulása, a pártok formálódása és helyzete . A magyar polgárosodás kérdései. Az I. világháború előzményei s a háború következményei a magyarság sorsára nézve.

Szorosan követi ezt második kutatási területünk: Trianon—a XX. századi Magyarország legnagyobb tragédiája és a magyarság máig feldolgozatlan traumája. A Horthy Miklós nevével fémjelzett két világháború közötti korszak. A közel huszonöt esztendő figyelemre méltó eredményei és kritikával illethető történései.

Harmadikként az 1945 utáni időszak következik. 1945, a XX. század minden további magyarországi történést meghatározó fordulópontja, amikor is az addigi európai Magyarország egy „új világba” tagozódott be és kiderült, hogy a remélt demokratikus változások látszatnak bizonyultak, az ország a kommunista világbirodalom szatelit államává vált úgy, hogy mindazok számára, akik másként képzelték el a világot, nem jutott hely a Rákosi Mátyás nevéhez köthető Magyarországon. Pontosabban jutott, de sokaknak internálótáborokban, a recski munkatáborban, büntetés-végrehajtási intézetekben, vagy otthonuktól megfosztva a kitelepítés körülményei között. S vajon mindezt csendben, szótlanul tűrte-e az ország és lakói, avagy volt ellenállás? Ezek is olyan kérdések, amelyekre hiteles válaszokat kell adni, ahogy nem feledkezhetünk el 1956-ról, a népfelkelésből forradalmon át szabadságharccá vált 13 napról – amely számos helyen annál több is lett – a XX. századi Magyarország történelmének egyik legkiemelkedőbb eseményéről. Talán az volt az a pillanat, amikor a sok mindenben egyet nem értők egyetértettek, s amelyet legjobban a következő mondattal fejeztek ki: „Ruszkik haza!”

Erre viszont még mintegy 35 esztendőt kellett várni, amikor is 1991 júniusában az utolsó szovjet megszálló csapatok – amelyeket a Kádár János vezette Forradalmi Munkás-Paraszt Kormány 1957-től „Ideiglenesen Hazánkban Állomásozó Szovjet Csapatok”-ká nyilvánított – elhagyták Magyarország területét. Ehhez azonban szükség volt az 1980-as évek magyarországi ellenzéki mozgalmaira és az 1989-1990-ben bekövetkezett változásra s az Antall József által vezetett magyar kormány tevékenységére, következetességére. Arra a négy esztendőre, amelynek története napjainkban is „kellően homályos” és nem kevés érdek fűződik ahhoz, hogy az is maradjon.

A VERITAS Történetkutató Intézet vezetői és munkatársai viszont úgy vélik, hogy nem szabad „homályban” maradnia a magyar múlt egyetlen fontos részletének sem. Ennek az elkötelezettségnek a jegyében igyekszünk a legjobb tudásunk szerint végezni munkánkat, a jelenben és a jövőben egyaránt. Lehet, hogy lesznek tévedéseink, igaz vagy igaztalan kritikákat kiváltó megállapításaink, de egyet mindenkor szem előtt tartunk, azt, amit egykoron a „Haza bölcse”, Deák Ferenc mondott 1848-ban – ezért is választottuk ezeket a veretes szavakat Intézetünk jelmondatául --: „…hazudni nem szabad”. Magam úgy vélem: nemcsak nem szabad, de a kutatónak tilos is! 

Ezeknek a gondolatoknak a jegyében és szellemében köszöntöm Önöket Tisztelt Érdeklődők, bízva abban, hogy kutatási eredményeink hosszabb távon jól szolgálják a határainkon átívelő nemzetegyesítést, a magyar azonosságtudat erősítését és beépülnek a közoktatás rendszerébe.

                Prof. Dr. habil. Szakály Sándor, az MTA doktora, egyetemi tanár,
                                                           főigazgató