Rólunk írták

Magyar Idők, Lugas melléklet, 2018. január 13.

„Nemeskürty István irodalomtörténész az Élet és Irodalom 1987. október 16-i számában terjedelmes ismertetést közölt a Svájcban élő Gosztonyi Péter hadtörténész A magyar honvédség a második világháborúban című könyvéről. Erőteljesen védelmezte 1968-ban megírt és 1972-ben megjelent saját sikerkönyvének téves hipotéziseit és hatásos közhelyeit. Szakály Sándor kollégámmal együtt úgy éreztük, hogy megpróbálunk tenni a közvéleménybe már beágyazott vagy beágyazandó téveszmék és hamis állítások ellen” – olvasható a Szabó Péter hadtörténésszel készített interjúban.

Tovább a linkre

Letölthető PDF

Magyar Nemzet, 2018. január 12.

Az Időnként a cenzúra segítette az eligazodást a frontról érkező hírekben című cikkében Pethő Tibor írja: „A január 12-én, 32 fokos hidegben megindított, harckocsikkal támogatott szovjet támadás a honvédség valóban kemény ellenállása dacára rövidesen áttörte a frontot. Az ismert legendákkal szemben mindkét fél súlyos veszteségeket szenvedett. Első három nap a szovjetek 132 tankjából 83 megsemmisült, ami arra utal: a magyar hadsereg – ellentétben azzal az előző rendszerben és hosszú ideig még utána is terjesztett tévedéssel, hogy megfutamodtak volna – szilárdan helytállt a számbelileg és a felszerelést illetően is fölényben lévő ellenség tömegtámadásával szemben. Ez a körülményekhez képest összhangban volt a honvéd vezérkar főnökének, Szombathelyi Ferenc vezérezredesnek az utasításával is: ’A harc célja a győzelem, ami természetesen – sajnos – áldozat nélkül nem igen érhető el. De arra kell minden parancsnoknak törekednie, hogy minél kevesebb áldozattal minél nagyobb sikert vívjanak ki. Ez a szakszerű és helyes vezetés, és ezért képezték ki a vezetőket vezetőkké. A drága magyar vérrel takarékoskodni kell; ezt minden magyar parancsnoknak kötelességévé teszem’.”

Tovább a linkre

 

Heti Válasz, 2018. január 11.

„Hetvenöt évvel ezelőtt, 1943. január 12-én indult meg az a szovjet támadás, amely történelmünk egyik nagy tragédiájához, a Don-kanyarba küldött 2. magyar hadsereg megsemmisüléséhez vezetett. Az eseménysorozatról, javarészt a kommunista diktatúra tendenciózus történetírása nyomán, máig számos mítosz él. Az egyik legmakacsabb legenda szerint a seregtestet eleve rosszul szerelték fel és tudatosan küldték a halálba. Valójában a 2. hadsereg megkapta a rendelkezésre álló készletek csaknem felét, a fegyverzetet és a felszerelést a meglévő kilenc hadtesttől egyenlő arányban vonták el. A hadvezetés tehát – a háború után terjesztett rágalmakkal ellentétben – a Magyar Királyi Honvédség legkorszerűbben felszerelt hadseregét küldte a keleti hadszíntérre. Tragikus sorsát 1942 tavaszán még nem lehetett megjósolni” – olvasható Illésfalvi Péter Halálba küldött hadsereg? című cikkében.

Letölthető PDF

Magyar Idők, 2018. január 10.

„A népbírósági ítélet Jány Gusztáv felelősségét kétrendbeli háborús bűntettben állapította meg, amelyeket – úgymond – felbujtói minőségben követett el. Ugyanakkor az ítélet kimondta, hogy a háborús bűntettek elkövetésére nem került sor. A két megállapítás olyan szinten zárja ki egymást, hogy a népbírósági ítéletet nem lehet szakmailag másnak, mint színvonaltalan fércműnek tekinteni, amelynek egyetlen célja a halálos ítélet meghozatala vol.”– írja Galli István nyugalmazott ügyvéd, aki 1993-ban Jány Gusztáv védője volt a Legfelsőbb Bíróság előtti eljárásban.

Tovább a linkre

Letölthető PDF

Gondola.hu

Tett és Védelem Alapítvány, 2018. január 9.

Szalai Kálmán, a Tett és Védelem Alapítvány titkára a VERITAS Intézet konferenciájáról így fogalmaz: „Egyetértés hangján szólhatunk azon értékelés kapcsán, mely szerint a megcsonkított országot körülvevő, az elcsatolt lakossággal és különösen annak értelmiségi, helyi vezetői rétegével szemben tudatosan ellenséges államokból Magyarországra űzött tömegek létszámuknál és magas, de speciális képzettségüknél fogva is addig ismeretlen kihívások elé állították a hazai döntéshozókat. Említést érdemlő tény lett volna, hogy a hazához, a biztonságos otthonhoz ragaszkodó népvándorlás is hozzájárult a zsidó közösség ismeretes felülreprezentáltságának kialakulásához, ezáltal pedig a munkaerőpiacon megjelenő konkurenciaharc még intenzívebbé válásához”.

Tovább a linkre

 

Magyar Idők, 2018. január 8.

„Nincs kegyelem Jány Gusztávnak!" – kezdi A katonai rendfokozat szentsége című cikkét Hautzinger Gyula. A szerző az Ungváry Krisztián által „kiprovokált vitára” reflektál: „Az Ungváry által idézett, kivégzésekről szóló számokról a tények ismerete nélkül nehéz nyilatkozni”.

Tovább a linkre

euroastra.blog.hu

Gondola.hu

HVG, 2018. január 6.

„Életfogytiglani börtönéből Péter 1959-ben szabadult, és akkortól szinte kámforrá válva élt. Múltját magába temette, kizárólag a felszabadulás előtti életéről volt hajlandó beszélni a hozzá beajánlott keveseknek, az 1970-es évek végén Galgóczi Erzsébet írónak, a következő évtized elején Zinner Tibor történésznek” – olvashatjuk Murányi Gábor írásában.

Tovább a linkre

Városunk, 2018. január

Budapest Honismereti Híradója beszámolót közölt a Magyar Testvériség elleni perről tartott konferenciáról. „Egykori lakóháza, az Üllői út és a Páva utca sarka előtt Donáth mellszobrának felavatását 2016. február 24-én egy radikális baloldali csoportosulás akadályozta meg” – olvasható a cikkben.

Letölthető PDF

 

Szintén a januári lapszámban megjelent egy rövid recenzió Kiss Dávid A munkásőrség töténete és előzményei című könyvéről.

Letölthető PDF

 

Magyar Idők, 2018. január 4.

Szakály Sándor szerint Jány Gusztávot, a 2. magyar hadsereg parancsnokát a népbíróság ártatlanul ítélte el (Golyó által törvénytelenül, Magyar Idők, 2017. november 25.). Csakugyan, a vezérezredest elmarasztaló ítéletet a Legfelsőbb Bíróság 1993-ban hatályon kívül helyezte. Mindez azonban nem azt jelenti, hogy Jány általában ártatlan, hanem csupán azt, hogy az őt elítélő eljárás koncepciós jellege miatt nem tartható fenn. Jány sajnos egyáltalán nem volt ártatlan, de valós bűnösségét már az eljárás során elsikkasztották, és sajnálatos módon ettől a magatartástól a rehabilitáló ítélet sem volt teljesen mentes” – olvasható az Ungváry Krisztián által jegyzett Jány Gusztáv emlékezete című cikkben.

Tovább a linkre

HVG

Munkaszolgálatos létszámadatok és veszteségek címmel jelent meg Szakály Sándor írása a Magyar Időkben (2018. január 8.), melyben Ungváry Krisztián írására reflektál.

 

Hautzinger Gyula A katonai rendfokozat szentsége a Magyar Időkben (2018. január 8.).

 

Zolirabbi – Radnóti Zoltán rabbi blogja, 2018. január 2.

„Nem kellett sokat várni, hogy a Szombat folyóirat egyik újságírója, Veszprémy László Bernát – ezen konferencia egyik résztvevőjével készült interjú keretében – már a Jobbik és a magyar baloldal szerelméről, nemi erőszakról és természetesen migránsokról írjon. Szerintem csúcsot állított fel a kérdező és az izraeli válaszadó. A beszélgetésben 13x fordul elő Soros György neve, míg a ’Jobbik’-é csak 11x, ám a két entitásnak jelzője közös volt: ’KATASZTRÓFA’.”

„A hármas igazolással játszó történész – újságíró, neves szereplője a zsidó közbeszédnek, hiszen a VERITAS  intézmény történészeként publikál a  Magyar Idők c. kormánypárti lapban, a szintén kormányközeli  Mandinerben illetve a Szombat zsidó folyóiratban. Hozzászólásokból és beszélgetésekből is tapasztalható, hogy a Szombat folyóirat korábbi, urbánus – baloldali – liberális – szabadelvű olvasótábora ezt a tényt (értsd, Veszprémy kollégát) nehezen emészti.”

Tovább a linkre

Kárpáti Magyar Krónika, 2017. december 30.

 A  Kárpátaljai Magyar Művelődési Intézet elektronikus lapjában olvasható„A GULÁG-GUPVI Emlékév keretében, a Gulág Emlékbizottság támogatásával megnyílt a Duhnovics-házban a Sztálinizmus áldozatai kárpátaljai emlékmúzeuma. A múzeumban a levéltári dokumentumok, túlélők, kutatók, magánszemélyek és mások anyagaiból összeállított történelmi tablók (48 nagyméretű színes tabló) magyarul, ukránul, németül mesélik el Kárpátalja soknemzetiségű népének szenvedéstörténetét, köztük az egyházi és polgári elit üldözését az 1944–1955 közti kommunista diktatúra időszakában. A nyolc tárlóban levéltári dokumentumok százai, a túlélők visszaemlékezései, a lágerekből hazahozott és a szervezők birtokába került tárgyai, magyar, ukrán és orosz kutatók szakmai kiadványai, archív felvételek, irattári másolatok láthatóak. A multimédiás részlegen a jelenlévők Hajduk Márta, dr. Havasi János, Oksana Holovchuk, Sára Sándor és más filmrendezők GULÁG-GUPVI tematikájú dokumentumfilmjeit is megtekinthették az érdeklődők. A Magyarok a Szovjetunió táboraiban 1944–1956-ban című kiállítás külön teremben került bemutatásra, anyagának összeállítása a VERITAS Történetkutató Intézet nevéhez fűződik és Ijgyártó István, a Külgazdasági és Külügyminisztérium kultúrdiplomáciáért felelős államtitkárának köszönhetően került a múzeumba.”

Letölthető PDF

HVG, 2017. december 28.

Révész Sándor A holokauszt és a súrlódás címen közölt írásában olvasható: „Kamenyec-Podolszkij éppen azt bizonyítja, hogy a ’keresztény-nemzeti’ kurzus nagyon is hajlott a drasztikus zsidótlanításra, még a nácik ellenében is akkor, amikor még egy győztes náci birodalom szövetségesének tudta magát, és csak a háború nagy fordulata után vált (a megszállásig) vonakodó szövetségessé, amikor már a náci birodalom bukásával kellett számolnia.”

Tovább a linkre

MegjegyzésSzakály Sándor ominózus, igen sokat támadott, 2014. január 17-én az MTI által közreadott interjújában a következő olvasható: „… arról is beszélni kell, hogy a Magyarországról kialakított képpel ellentétben az itteni zsidóságot igazán attól kezdve érte jelentős veszteség, amikor a német haderő bevonult Magyarországra, s így az ország szuverenitása erősen korlátozottá vált 1944. március 19. után. Utalt arra, hogy a történészek közül többen úgy ítélik meg, 1941-ben Kamenyec-Podolszkba történt az első deportálás a második világháborúban Magyarországról, de véleménye szerint ez inkább idegenrendészeti eljárásnak tekinthető, mert azokat, akik nem rendelkeztek magyar állampolgársággal, ide toloncolták ki. Amikor kiderült, hogy sokakat közülük meggyilkoltak, Keresztes-Fischer Ferenc belügyminiszter lehetővé tette a visszatérést Magyarországra – hangsúlyozta.”

Mérce, 2017. december 22.

„A hét, Szakály mellett szavazó bíró különvéleményéből pedig egészen érdekes érvelés olvasható ki. A bírók azt mondják ki, hogy az emberi méltóság védelmére hivatkozva korlátozni kell a véleménynyilvánítás szabadságát ebben az ügyben. Az persze nem kérdés, hogy az emberi méltóság védelme korlátozhatja-e adott esetben a véleményszabadságot, de az fontos szempont, hogy mikor és milyen esetekben” – olvasható Jámbor András írásában.

Tovább a linkre

MegjegyzésSzakály Sándor ominózus, igen sokat támadott, 2014. január 17-én az MTI által közreadott interjújában a következő olvasható: „… arról is beszélni kell, hogy a Magyarországról kialakított képpel ellentétben az itteni zsidóságot igazán attól kezdve érte jelentős veszteség, amikor a német haderő bevonult Magyarországra, s így az ország szuverenitása erősen korlátozottá vált 1944. március 19. után. Utalt arra, hogy a történészek közül többen úgy ítélik meg, 1941-ben Kamenyec-Podolszkba történt az első deportálás a második világháborúban Magyarországról, de véleménye szerint ez inkább idegenrendészeti eljárásnak tekinthető, mert azokat, akik nem rendelkeztek magyar állampolgársággal, ide toloncolták ki. Amikor kiderült, hogy sokakat közülük meggyilkoltak, Keresztes-Fischer Ferenc belügyminiszter lehetővé tette a visszatérést Magyarországra – hangsúlyozta.”

 

hvg.hu, 2017.december 22.

Szakály Sándor beperelte kollégáját, aki szerinte karaktergyilkosságot követett el ellene: megsértette a jó hírét és emberi méltóságát, hiszen olyan kijelentést tulajdonított neki, amit ő nem mondott. Krausz Tamás őt tudatlan, az intézet vezetésére alkalmatlan, felmutatható szakmai eredményeket el nem érő, zsidó embertársai elpusztítását közömbösen értékelő személyként tüntette fel, miközben tudnia kellett, és tudta is, hogy ő a holokausztot nem tartja idegenrendészeti intézkedésnek. A panaszos szerint tévedtek a bíróságok, amikor pusztán véleményként kezelték Krausz szavait, pedig ez személyes becsmérlés volt, és súlyos morális kárt okozott neki”  – olvasható Domány András írásában.

Tovább a linkre

168 óra

Balmix

Hírstart

Hírolvasó

Megjegyzés: Szakály Sándor ominózus, igen sokat támadott, 2014. január 17-én az MTI által közreadott interjújában a következő olvasható: „… arról is beszélni kell, hogy a Magyarországról kialakított képpel ellentétben az itteni zsidóságot igazán attól kezdve érte jelentős veszteség, amikor a német haderő bevonult Magyarországra, s így az ország szuverenitása erősen korlátozottá vált 1944. március 19. után. Utalt arra, hogy a történészek közül többen úgy ítélik meg, 1941-ben Kamenyec-Podolszkba történt az első deportálás a második világháborúban Magyarországról, de véleménye szerint ez inkább idegenrendészeti eljárásnak tekinthető, mert azokat, akik nem rendelkeztek magyar állampolgársággal, ide toloncolták ki. Amikor kiderült, hogy sokakat közülük meggyilkoltak, Keresztes-Fischer Ferenc belügyminiszter lehetővé tette a visszatérést Magyarországra – hangsúlyozta.”

 

 

Index, 2017. december 22.

„Az ügy lényege, hogy a kormány által frissen létrehozott Veritas történetkutató intézet igazgatója 2014 januárjában az MTI-nek arról beszélt, hogy a környező országokból ide menekült, mintegy 18 ezer zsidó 1941-es deportálása a német kézen lévő Kamenyec-Podolszkijba idegenrendészeti eljárásnak tekinthető, mert ezek az emberek nem voltak magyar állampolgárok. Szakály szerint a kormány nem akarta a halálukat, hiszen amikor kiderült, hogy a zsidókat az SS lemészárolja, az életben maradt 2-3 ezer embert hazahozták” – olvasható a hírportálon.

Tovább a linkre 

Megjegyzés: Szakály Sándor ominózus, igen sokat támadott, 2014. január 17-én az MTI által közreadott interjújában a következő olvasható: „… arról is beszélni kell, hogy a Magyarországról kialakított képpel ellentétben az itteni zsidóságot igazán attól kezdve érte jelentős veszteség, amikor a német haderő bevonult Magyarországra, s így az ország szuverenitása erősen korlátozottá vált 1944. március 19. után. Utalt arra, hogy a történészek közül többen úgy ítélik meg, 1941-ben Kamenyec-Podolszkba történt az első deportálás a második világháborúban Magyarországról, de véleménye szerint ez inkább idegenrendészeti eljárásnak tekinthető, mert azokat, akik nem rendelkeztek magyar állampolgársággal, ide toloncolták ki. Amikor kiderült, hogy sokakat közülük meggyilkoltak, Keresztes-Fischer Ferenc belügyminiszter lehetővé tette a visszatérést Magyarországra – hangsúlyozta.”

 

 

 

Demokrata, 2017. december 20.

Emlékezetpolitika 2017–2018 címen közölt glosszát Zárug Péter Farkas. „A magyar történelmi emlékezet újragondolásának viszont voltak és vannak csendesebb, de sokkal fontosabb megvalósításai. Ilyenek a VERITAS Történetkutató Intézet és a Rendszerváltás Történetét Kutató Intézet (Retörki) eredményei. Mindkettő kimagasló és valóban hiánypótló munkát végzett és végez" – olvasható a cikkben.

Letölthető PDF

 

HETED 7, 2017. december

Az Erzsébetvárosi közéleti-kulturális és ifjúsági magazin a Facultas Humán Gimnázium és a VERITAS Történetkutató Intézet együttműködési szerződésének aláírásáról közöl egy cikket, majd bemutatja a VERITAS Intézetet.

Letölthető PDF

 

Századok, 2017. december 19.

A Magyar Történelmi Társulat periodikájában Gecsényi Lajos méltatása jelent meg  A szuezi válság és Magyarország – 1956. című tanulmánykötetről és a Diplomáciai iratok az 1956-os magyar forradalom és szabadságharc, illetve a szuezi válság történetéhez című kötetekről.

Letölthető PDF

 

Librarius, 2017.december 14.

Kiss Dávid és Papp Zsolt A munkásőrség című könyvéről írt recenzióban olvashatjuk: „A nosztalgiának talán megfelelő ellenszere, ha mélyére nézünk annak a kornak, és azt vizslatjuk, mi az, amit annyira utáltunk. Ott is van mindjárt a maihoz képest mérhetetlenül szegény áruellátás – persze, ez még mindig jobb volt, mint a szockó tábor legtöbb országában”.

Tovább a linkre

Mindennapkönyv

Breuerpress, 2017. december 14.

Plakátkiállítástól a népszavazásig című cikkben Erzsébetváros decemberi eseményeiről számol be a honlap. A VERITAS Történetkutató Intézet két eseményben érintett. Egyrészt Vezsenyi Péter A reformáció öröksége Erzsébetvárosban című kötetét Kovács Kálmán Árpád mutatta be, másrészt Vattamány Zsolt polgármester és Szakály Sándor együttműködési megállapodást kötött, melynek értelmében a kerületi Facultas Gimnázium tanulói részt vehetnek több az intézet által szervezett eseményen képzésen.

 

Tovább a linkre

 

 

Magyar Napló, 2017. december 8.

„Bő negyedszázad telt el a rendszerváltoztatás óta, amelyet sokan csalódásként, kihagyott lehetőségként éltek meg, s a kudarcért az akkori felelős politikai aktorokat kárhoztatják” – kezdi Kulin Ferenc  Paktumfantom című kötetéről írt recenzióját Rostás István.

Letölthető PDF

 

ÉS, 2017. december 8.

„Az alábbiakban most már részletezés nélkül felsorolok néhány fideszes vagy a 'holdudvarhoz' tartozó, közismerten nem liberális személyt, akinek tudományos, művészeti, újságírói stb. tevékenységéhez nyújtott támogatást a Soros Alapítvány: Ablonczy László, Albert Gábor, Alexa Károly, Bagdy Emőke, Balogh Júlia, Bencsik Gábor, Czakó Gábor, Freund Tamás, Hörcsik Richárd, G. Nagyné Maczó Ágnes, Gazsó Ferenc, Gereben Ágnes, Győriványi Gábor, Kalász Márton, Keserű Katalin, Kiss Gy. Csaba, Kozma Huba, Kulin Ferenc, Lezsák Sándor, Morvay Krisztina, Őry Csaba, Szakály Sándor, Szálka Miklósné, Szemerkényi Réka, Szörényi László, Temesi Ferenc, Tulassay Tivadar, Ugró Miklós" – írja Gál Éva Soros és a Fidesz-rezsim című publicisztikájában.

Letölthető PDF

 

 

Gondola.hu, 2017. december 3.

„A karhatalomnak dolgozó, a Szabad Népnek is író újságírót az ötvenes évek elején néhány hónapra internálták. Zinner Tibor jogtörténész, a korszak avatott kutatója és szakértője a Hamvas Intézet rendelkezésére bocsátotta azokat az iratokat, amelyekre még a kilencvenes évek közepén bukkant rá. Zinner az ötkötetes Iratok az igazságszolgáltatás történetéhez dokumentumgyűjtemény egyik szerkesztőjeként talált rá ezekre a dokumentumokra a Legfőbb Ügyészség Irattárában” – olvasható.

Tovább a linkre

Promenad.hu, 2017. december 19.

„A hódmezővásárhelyi Emlékpont tudományos folyóirata, az Emlékeztető 2017. évi két kötetét (1-2. és 3-4. számát) mutatta be kedden Miklós Péter történész. A közgyűjtemény vezetője hangsúlyozta: cél, hogy mind az Emlékeztető, mind maga az Emlékpont a jelenkortörténeti kutatások egyik fontos periodikája, illetve műhelye legyen.” A kötetben Anka László Apponyiról írt tanulmánya is olvasható.

Tovább a linkre

Vásárhelyi Hírek

Vásárhely24.com

e-Népújság.ro,  2017. december 3.

„A VERITAS Történelemkutató Intézet az idén publikálta a szuezi válsággal kapcsolatos szigorúan titkos egyiptomi iratokat, amelyekből egyértelműen kiderül:a szuezi válság és a magyar forradalom, a forradalmárok által vívott szabadságharc között nincs semmilyen kapcsolat, összefüggés!” – olvasható  Tófalvi Zoltán Hozzászólás a Makkai János és Kincses Előd „leckeügyi vitája” kapcsán című írásában.

Tovább a linkre

Látószög.hu, 2017. november 30.

„Érdekesebbnek bizonyult a Gloria Victis Közhasznú Alapítvány A bolsevik államcsíny centenáriuma: 100 év kommunizmus – 100 milliónyi áldozat című rendezvénye Csömörön, november 11-én. A The Soviet story dokumentumfilm részletei után a VERITAS Történetkutató Intézet munkatársai, köztük Zinner Tibor beszéltek a kommunista jogbitorlásokról, Krasznai Andrea misszióvezető-református lelkész pedig a lelki (nem fizikai) terror állami alkalmazásáról" – olvasható B. Varga Judit Politikai szörnyek emlékezete című írásában.

Tovább a linkre

Hír TV, 2017. november 30.

Szakály Sándor a Magyar Hírlapnak adott interjújában arról beszélt: méltatlanul akadályozta meg a szoborállítást egy radikális csoport, amely olyan baloldali aktivistákból áll, akik minden és mindenki ellen tüntetnek, amit, illetve akit ők fasisztának, antiszemitának, rasszistának neveznek” – olvasható a Hír TV honlapján.

Mérce linkje

Index, 2017. november 27.

„Ma már kissé érthetetlen, miért pont fagyasztóládával tértek haza honfitársaink, s miért nem inkább Commodore 64 számítógéppel? Úgy tűnik, a fagyasztóláda a változások időszakában, a bizonytalanságban a jövőbelátást is megtestesítette: aki ugyanis a fagyasztóládában elég olcsó szezonális zöldséget, gyümölcsöt tett el, bebiztosította magát: jöhet bármilyen világ, lesz ennivaló” – írja erről Tóth Eszter Zsófia, a VERITAS Intézet történésze – olvashatjuk Kolozsi Ádám Magyar ember menni Mariahilfer című cikkében.

168 Óra, 2017. november 27.

„Schmidt figyelmét a Magyar Idők tanúsága szerint nyilván az is elkerülte, hogy szinte titkos körülmények között Szakály Sándor hadtörténész, a VERITAS Intézet igazgatója már újból felavatta Donáth György mellszobrát a Kozma utcai Kisfogház Emlékhelyen, amely egyébként is a sztálinista magyar rezsim és az 1956 utáni megtorlás áldozatainak kegyeleti helyéül szolgál – hívta fel a figyelmet a Mérce. A portál azt is kiszúrta: az eseményről a Magyar Hírlap október 24-i számában is beszámolt, igaz csak egy fotóval és annak aláírásával” – írja a hetilap.

Tovább a linkre

Breuerpress, 2017. november 22.

„Az ősz folyamán több rendezvény is a kiegyezés köré szerveződött, vagy szerveződik: például a VERITAS Intézet szeptember 27-én a Magyar Történelmi Társulattal, az MTA Történettudományi Intézettel és az Országgyűlés Hivatalával közösen szervezett nemzetközi konferenciát az Országházban. December 7-én pedig Gödöllőn, szintén a VERITAS, valamint a Gödöllői Királyi Kastély és a Hadtörténeti Intézet- és Múzeum közös kiegyezés-konferenciájára kerül sor” – hangzott el Latorcai Csaba, a Miniszterelnökség társadalmi és örökségvédelmi ügyekért, valamint kiemelt kulturális beruházásokért felelős helyettes államtitkára beszédében Az emancipáció olvasókönyve: a Salgótarjáni utcai zsidó temető című konferenciát megnyitó előadásában a Fiumei Úti Sírkertben.

Tovább a linkre

 

 

Origo, 2017. november 3.

„Mindszentynek a nagykövetségen töltött éveiről Somorjai Ádám OSB Zinner Tibor szerzőpáros Szeizmográf a Szabadság téren c. monográfiája alapján alkothatunk képet a bíboros állandó lelki küzdelméről – olvashatjuk Bertalan Péter írásában.

Tovább a linkre

 

Magyar Napló, 2017. október

„A Munkásőrség történetének feldolgozásában nemcsak az a fontos kérdés, hogy mikor hozták létre és hogyan ért véget, hanem hangsúlyozni kell az előzményeket is" – írja Szokolay Domokos a Magyar Napló oldalain Kiss Dávid A Munkásőrség története és előzményei című kötetéről.

Letölthető PDF

 

Szemtől szembe, 2017. október 21.

Visszamenőleg próbálják átírni a múltat írja nickgrabowszki a Szemtől szembe oldalán. A cikket Óriási retusálásba kezdett a Fidesz címmel átvette a Civilhetes Független Közéleti Magazin is.

 

Rákóczi Hírvivő, 2017. szeptember

A Rákóczi Szövetség lapjában jelent meg egy rövid beszámoló az idén júliusban Királyszálláson lezajlott történelemtanárok számára szervezett táborról, ahol a VERITAS munkatársai – Ligeti Dávid, Gali Máté, Kovács Kálmán és Szakály Sándor – is tartottak előadást.

Letölthető PDF

 

Magyar Hírlap, 2017. október 14.

Aki kézbe veszi a VERITAS Intézet nemrég megjelent 2016-os Évkönyvét, a 2014 eleje óta működő kutatóintézet immáron harmadik ilyen kötetét, azt is megállapíthatja, hogy valóban figyelemre és elismerésre méltó az itt dolgozó történészek szerteágazó tudományos – egyben tudományos-ismeretterjesztő – tevékenysége – olvashatjuk Faggyas Sándor a VERITAS évkönyvéről szóló írásában.

Letölthető PDF

Tovább a linkre

 

 

Magyar Hírlap, 2017. október 7.

Boross Péter a magyarországi kommunista koncepciós perek első halálos áldozatának nevezte Donáth György korábbi országgyűlési képviselőt. A VERITAS Intézet által szervezett konferencián a volt miniszterelnök rámutatott, hogy az eltorzított történelemszemlélet a nemzettudat gyengítését célozta.

 

Letölthető PDF

 

 

Népszava, 2017. október 9.

Karsai László és Randolph L. Braham alias Ábrahám Adolf beszélgetése jelent meg a Népszava hasábjain. Témájuk az Orbán-kormány és a történelemhamisítás.

Tovább a linkre

 

Jogi Fórum, 2017. október 6.

Zinner Tibor A nagy politikai affér – a Rajk–Brankov-ügy című kétkötetes művéről közöl Sereg András Miniszterek csőszkunyhóban A Rajk-per – Egy híres ügy a magyar jogtörténetből címmel recenziót. „A VERITAS Történetkutató Intézet levéltárvezetője úgy látja, hogy a látványperek voltaképpen színházi előadásokként működtek, amelyekben a szereplő személyek valósak voltak ugyan, de az általuk elkövetett cselekmények köszönő viszonyban sem álltak a valósággal” – olvashatjuk a könyvajánlóban.

Tovább a linkre

 

Magyar Demokrata, 2017. október 4.

A leszalámizás vérbírái címmel jelent meg cikk Sinkovics Ferenc tollából a VERITAS Intézet és Budapest Főváros Levéltára által szervezett A Magyar Testvéri Közösség elleni per. 70 éve végezték ki Donáth Györgyöt című konferenciáról.

2017. október 4.

 

Népszava, 2017. szeptember 20.

„Lapunk többször megírta, hogy a GULÁG Emlékbizottság egyedi elbírálás alapján csaknem félmilliárd (451 millió 544 ezer) forinttal támogatta az emlékműállítást. A pénz továbbra is rendelkezésre áll” – olvasható a napilap hasábjain.

Tovább a linkre