Somogyi Hírlap, 2018. augusztus 28.

 

Memoárírásra nem készül, de szívesen megosztja történeteit a hozzá közelállókkal

 

Augusztus 27-én volt kilencvenesztendős, s most is megjár neki a miniszterelnöki megszólítás. Boross Péter, a Somogyból induló, jogász végzettségű, egykori nagybajomi fiú, tekintélyes vendéglátói múlttal a háta mögött a rendszerváltozás idején lépett a politika porondjára. Antall József miniszterelnök felkérésére mondott igent, majd a jó barát halálát követően 216 napig kormányfőként szolgálta nemzetét. Jelenleg a VERITAS Történetkutató Intézet tanácsadó testületének elnöke, akivel az elmúlt húsz évben többször is találkoztam. Nagybajomban, Kaposváron, Budapesten.

SOMOGY:  Fekete kabátját panyókára vetve borult rá a templom padjára. Bár a keresztény értékrend szerint igazította lépteit, önmaga bevallása szerint nem volt túl buzgó templomba járó. Most csukott szemmel, hosszasan imádkozott a nagybajomi katolikus templomban. A múlt sűrű levegője vette körül, s ez még intenzívebbé tette az égi-földi párbeszédet. Boross Péter hazajött. Kérés nélkül is megtette volna, de most hívták. Szólította a szülőföld. A templomrekonstrukció kínálta az alkalmat; Isten hajlékának újraszentelésén ő is beszélt. Az egykori joviális miniszterelnöktől, aki akkoriban Orbán Viktor főtanácsadója volt, az ünnepi misét követően megkérdeztem: „Tanácsot adni könnyebb, vagy inkább tanácsot elfogadni?” Azt felelte: „Adni mindenképpen könnyebb, mert a mérlegelés és a felelősség mégiscsak azé, aki kapja. Neki kell eldöntenie, hogy elfogadja, félig ismeri csak el vagy elveti a tanácsot.” Ezt tartja ma is.
Látszólag jól érezte magát e szerepben, de emellett igyekezett megfelelni más társadalmi funkcióinak is, hogy bölcs meglátásai a köz javára váljanak. A Nemzeti Kegyeleti és Emlékhely Bizottság képviseletében is többször megfordult Somogyban. Jókai Annával, Lomnici Zoltánnal, Katona Tamással érkezett, hogy megoszsza gondolatait a Kegyelet és emlékezet című konferencián, amelyet Puskás Béla, a Somogy Temetkezési Kft. ügyvezetője szervezett.
Mindig örömmel érkezett Somogyba. Akkor is, amikor várossá lett szülőfaluja díszpolgári címét vette át. A nagybajomi gyökereire büszke miniszterelnök meghatódott attól, hogy értékelték erőfeszítéseit. Mivel rátermett, lelkes polgármesterasszony irányítja a települést, folyamatosan próbál neki segíteni ma is.
Boross Péter a Somogy Megyei Közgyűlés tíz évvel ezelőtti, Nagybajomban tartott megyenapi kitüntetési ünnepén díszvendégként lépett a mikrofonhoz, s egyebek mellett arra utalt: boldog, hogy a magyar múlt, a magyar hagyományok végre nagyobb súlylyal kapnak helyet a lokális és az országos közgondolkodásban, mint ahogy ennek hiányát sok alkalommal oly keserűen tapasztalta. Üzenet ez, mivel históriás nép a magyar, s eleink, akik nagyot alkottak, mindig a múlt tapasztalati kincsestárából vették a példákat a hogyan tovább?-ra. Az érzelmi kötődésre, a lokálpatrióta somogyiságra is ráirányította a figyelmet, hiszen aki nincs tekintettel közéleti ténykedése során az emocionális vonatkozásokra, az valamit alapvetően nem ért, s talán nem is való a közéletbe. A közelmúltban életinterjúra jelentkeztem be hozzá; a Somogy folyóirat megbízásából kopogtattam a VERITAS Történetkutató Intézet Duna-parti székházában lévő irodájának ajtaján, hogy kilenc évtizedet nagyító alá véve bírjam vallomásra. Közvetlen környezetében egyetlen fénykép látható a beszélgetősarokban: a jóbarát, Antall József portréja. Olykor rá-rápillant barátja fényképére, és elégedetten summázza: a szövetség, melyet vele kötött, halálával sem szűnt meg. „Megérdemli, hogy a közelemben legyen” – jegyzi meg.
Hallgatom családról, diákévekről, hadapródiskolai, gimnáziumi és egyetemi tanulmányokról, 1956-ról, vendéglátói szakmai múltjáról, előmeneteléről, a rendszerváltozás éveiről, Istenről, családról, pályatársakról, médiáról, s arról is, hogy ha nem is várja, de tisztában van azzal: lassan szólítja majd a túlpart… Szülőfalujáról különös szeretettel mesél, s tudatosan keresi a somogyi jellegzetességeket, hiszen az élete a példa rá: a somogyiság létező, érzelemvilágot meghatározó tényező. Memoár- vagy önéletrajzírásra nem készül, azt mondja, túl türelmetlen már, ami az öregkor velejárója, de szóban szívesen megosztja történeteit a hozzá közelállókkal.
Boross Péter néhány éve megözvegyült, és elveszítette fiát is. Nagybajomban élő László öccsével és családjával élő a kapcsolata, de már meghaltak generációjának azon tagjai, akikkel együtt gyerekeskedett. A Máli lányok – ismert tanítócsalád sarjai – viszont nyugdíjasként a fővárosból visszaköltöztek Nagybajomba. Mária és Márta évente szerveznek egy-egy összejövetelt, amelyen az Igmándy és a Sáringer família leszármazottjaival is találkozik a miniszterelnök.
KA: Boross Péter mindig örömmel jön Somogyba
Beágyazott cikkek:
Adni könynyebb, mert a felelősség azé, aki kapja
Pite és album Nagybajomból
Czeferner Józsefné Nagybajom polgármestere és Pozder Veronika, az önkormányzat gazdasági vezetője csütörtökön köszönti fel Budapesten a település díszpolgárát. Egy fényképalbumot nyújtanak át neki Nagybajomról, és egyebek mellett somogyi bor, pálinka is lesz az ajándékok között. Mivel a miniszterelnök nem szereti a túl krémes süteményeket, így a polgármester maga süt neki almás pitét.
A miniszterelnök „vizsgáztatott”…
Az egyik ünnepi ebéden az egykori miniszterelnök megkérdezte tőlem, tudod-e, ki találta fel a szódavizet, s ki írta le először azt, hogy fröccs? Már-már azt éreztem, „vizsgáztat”, hiszen a vendéglátás a kisujjában van, de szerencsére – lehet, hogy nem erre számított –, nyomban válaszoltam, mivel tudtam a két nevet: Jedlik Ányos, illetve Vörösmarty Mihály. A jó feleletre vörösborral koccintottunk.

Szerző:  Lőrincz Sándor