„Mert Magyarországon a halál is politizál”  ímmel közölt cikket Schwarczwölder Ádám a Magyar Hírlap hasábjain. „A dualizmus korában a politikai pártok a közjogi kérdés (Magyarország viszonya Ausztriához) mentén rendeződtek. Az 1867-es kiegyezés eleve úgy jött létre, hogy az 1865 óta immár demokratikusan választott (cenzus alapján a 20 éven felüli férfiak kb. 25–30 százaléka rendelkezett választójoggal) országgyűlésben a dualista berendezkedést létrehozni kívánó, Deák Ferenc nevével fémjelzett Deák-párt rendelkezett többséggel. Velük szemben a Balközép Párt kritikusan, a ’48-as Függetlenségi Párt pedig elutasítóan viszonyult a kiegyezéshez. A Deákpárt és a Balközép 1875-ös fúziójával létrejövő és egészen 1905-ig kormányzó Szabadelvű Párt védelmezte a ’67-es rendszert, míg a függetlenségiek továbbra is támadták azt. Elvileg bármelyik választáson megszerezhették volna a többséget a ’48-asok, a gyakorlatban azonban erre ők maguk sem igazán láttak esélyt, 1905-ig eleve nem is indítottak annyi jelöltet, amennyi elegendő lett volna a mandátumok 51 százalékának megszerzéséhez. Az ország magyar lakosságának körében viszont népszerűbbek voltak, és maguk mögött tudhatták az idegenben élő Kossuth támogatását.” Letölthető PDF

2020. március 20.